Körben a pénz, így neveltek a szüleid
Elhiszem nehéz, ha az ember beleszületik
A tollam túl súlyos, nem ér el a füzetig
Minek is írok rólad, hogy ha nem ér el a füledig
Mindenki kinevet a hátad mögött
Aztán a szemedbe néznek majd a vállad fölött
Nincsen kulcs hozzád, hogyha a zárad törött
Inkább maradj meg ember a sok állat között
Régen más motivált, mindig a szíved vitt
Mára elfelejtett az, ki még benned hitt
Inkább feladtad előre, mint hogy véghez vidd
Ez csak egyszeri próbálkozás, itt nincsen snitt
Aki kitárta a kezét, azt nem vetted észre
Inkább rábíztad a biztosat, egy bizonytalan kézre
Ez már az enyém, majd úgy formálom készre
Tiéd az egész huszadnyi része
Miért mentél el, miért hagytál itt
Minek áltattál, minek laktál itt
Más kísér el most már hazáig
Kívánom, kísértselek majd a halálig
Csak egy sor vagyok, a naplódba leírott
Te hittél a hercegben, ki a bóktól beivott, de
Sissy hercegnőből nem lett Missy Elliot
Az érdes tenyéren voltál plüssfigura
Olyan színes, akár egy tini hippiruha
Úgy léptél az életembe, ahogy egy butikba, majd a
Megunt ruhákkal kerültem a turiba
Az utolsó szavak, az emlék még zord
A szívem úgy vágtad szét, mint egy wu-tang sword
Tartsd meg a könnyeid és ne a földre szórd, ha
Unod a hangszert, nem jön le szép akkord
Gyilkos vagy, az álmunkat ölted meg
Hallom az érvet, de ne várd, hogy értsem meg
Te is hallgass, a csendet ne törjed meg
Mielőtt elmész, csak még egyszer ölelj meg
Miért mentél el, miért hagytál itt
Minek áltattál, minek laktál itt
Más kísér el most már hazáig
Kívánom, kísértselek majd a halálig