Minden nap egyforma, morgok, mint a buldózer
Zavar a nyomor, meg egypár rohadt, fasz pózer
Az élet rugdosott, ezért vagyok vad fószer
A hozzám hasonlónak minden szava ajzószer
Ha belül béke lesz, elérem az egyensúlyt, mert
Tudom, az élet egy veszett kutyát mélyen súlyt
Folyjon a tüzes víz, lobbanjon be a pult
Ameddig bírja, addig feszítem meg a húrt
Közületek jöttem és én is csak egy vagyok
De emlékezni fognak rám a névtelen balfaszok
Bloose a crew, vágod a rosszarcú angyalok
Mi lovon járjuk be a prérit, te meg csak menj gyalog
Elég volt a faszokból, kik elszívják a levegőm
Kimatekozzák helyettem, hogy mennyit ér az időm
Lelépek innét, szétszaggatom a lepedőm
Nem várok veletek, míg ez lesz majd a temetőm
Unom a körforgást, unom, hogy megmondják
De főleg azokat unom, akik ezt megszokták
Mindig más volt csak az, aki megformált
Kicsúszott a kezedből, amit megfogtál
Hol a nap, ami régen még rád sütött
A tiszta lap mivel indultál már gyűrött
Annyira sötét az út és végtelen
Amin bolyong a rengeteg névtelen
Halak vesznek körbe, a legtöbb csak tátog és néz
Én a fényben járok mától, szarok rátok és kész
Nem leszek robot, mások által irányított kéz
Mert a szívem, ami visz, egy apró kis rész
Kijártam iskolákat, miről ti csak álmodtatok
Mikor a rafkót osztották, pont hiányoztatok
Nem teljes vagy velem, én a hiányod vagyok
A tanár én, magam mögött sok diákot hagyok
Porzik az út, a szekér megy, a két barbár döcög
Száraz a bul, jön a csul, lazán aláköpök
Minden elesett kis embernek fallá növök
A szarok meneküljenek, mindenkit szarrá lövök
Unom a szót, minek él az, aki semmit se vár
Minek agy, hogyha végül eltelíti a sár
Ne hallgass rám! Úgy, mint te is, én is senki vagyok
A különbség csak egy köztünk, ki mer tenni nagyot
Unom a körforgást, unom, hogy megmondják
De főleg azokat unom, akik ezt megszokták
Mindig más volt csak az, aki megformált
Kicsúszott a kezedből, amit megfogtál
Hol a nap, ami régen még rád sütött
A tiszta lap mivel indultál már gyűrött
Annyira sötét az út és végtelen
Amin bolyong a rengeteg névtelen