Te meg én meg az a sok másik ember Az utca ordít, pedig ifjú még a reggel Te jobbra lépsz, én meg balra nézek Kéz a kézben, ujjaink összeérnek Tudjuk, hogy kint tágasabb De a szembejövő tömeg egyre morcosabb Mert te jobbra húzol, én meg balra lépek Nézz a lábad elé, kérlek! Ez itt a kevlár 325, kitágul a pupilla mielőtt köszönök Ez a vidék már nem közönyös, miért vagy ilyen csökönyös? Te mellettem, én melletted, én úgy érzem ez örökös A bolygón csak ketten, ezt a fеlfedezetlеn virágot neked szedtem Este lesz egy szettem, de sajnos pozitív a tesztem Érzem ahogy pulzál a tested Amire nem vagyok képes, azt te könnyedén lefested Nem igazán számít, hogy Budán vagy Pesten Visszahoztad a flessem Már nem érdekel az se meg ez sem (Ez sem) Ha éjjel nem látsz a szemedtől Pont én leszek, aki jön szemből Összeütközünk, te vagy a meteor Én meg a Föld, ami régóta haldokol A spanom megkérdezi, "Jól vagy, tess?" Nem néztem a lábam elé, beleestem Tegnap este, ne, ne nevettess! Amíg a nap első sugarai perzselnek Nincsen jelentősége a perceknek, ha őt nem szerzem meg Minden rózsa elhervad a kertemben (Hú) Te meg én meg az a sok másik ember Az utca ordít, pedig ifjú még a reggel Te jobbra húzol, én meg balra lépek Nézz a lábad elé, kérlek!