Zárd be az ajtót És imádkozzunk együtt te és én Látom az arcod Hiába zárnak el a falak most tőled Emlékszem rá, ahogy fogtad a kezem És járni tanítottál oly rég Nem feledem el sosem Ahogy felnőttem veled, köszönöm Tudom, azt hiszed Hogy nem maradt semmink Hogy elveszett, ami szép volt Ami szép volt És az álmaink csak a múltat idézik De visszakapod Meg kell értsd Hogy menedék a te otthonod Védd meg hát Akitől kaptad te is az életet Elkopott cipők, még őrzöd őket Hisz mind egy apró történet Eltűnt idők vissza nem térnek Ami mindig úgy meggyötör Cserben hagy a lélek, de néha félek Hogy számol helyettünk az idő Nyugtalan léptek, semmit se kérek Csak hidd el, hogy múlik, ami fáj Tudom, azt hiszed Hogy nem maradt semmink Hogy elveszett, ami szép volt Ami szép volt És az álmaink csak a múltat idézik De visszakapod Meg kell értsd Hogy menedék a te otthonod Védd meg hát Akitől kaptad te is az életet Hinned kell Hogy átsegítelek mindenen Nem kell félj A sorsodat majd cipelem Hya-la-la, hya-la-la, hya-la-la, ya-la-la-la Hya-la-la, la-la, hya-la-la, la-la Hya-la-la, ya-la-la, ya-la-la, ya-la-la-la Hya-la-la, ya-la-la, ya-la-la, ya-la-la-la