Be kell csuknod a szemed Úgy láthatsz meg engemet Hogy meg hódítsad a szívem Ismerned kell lelkemet Ha nem kellek hadd menjek Hisz csavargónak születtem Kínlódtam már eleget De az isten lát engem, lát engem Jálomá lommá, jálomá lommá Jálomá lommá lomalom Jálomá lommá, jálomá nédinná Jálomá lommá, lomálom Mért hazudtad azt nekem Hogy nem számít a színem Tudtad barna a szemem Sosem változik bennem Nem kérek már belőled Menj el innen hagyj engem Ne is lássalak téged Átkozott légy örökre, örökre Jálomá lommá, jálomá lommá Jálomá lommá lomalom Jálomá lommá, jálomá nédinná Jálomá lommá, lomálom Engem 4 évesen megszólított az Isten Egy igazi fegyvert adott a kezembe Tudtam, csak ő vigyázhat rám Többet gyakoroltam vele mint, egy szamuráj Benne bízhatok, mindig az igazat mondja Vele sírhatok, de az utat mutatja Ez egy olyan szövetség ami marad örökké Fel nem áldozható, ő a legfőbb kincsem Sejtelmes erők laknak a gyerekbe Félnek tőle, látszik a szemekben A húrjaim támadnak, sírnak a testekbe Hiába is véded ki, méreg a hangszerbe Nagy tömegeket itattam át vele Hallod a dallamom, már tudod a nevemet! Hosszú az út, sebek a hátamon Ezrek könnyei folynak a gitáromon! Jálomá lommá, jálomá lommá Jálomá lommá lomalom Jálomá lommá, jálomá nédinná Jálomá lommá, lomálom