Há' mit tagadjam, rezignált nyugger vagyok
És örülni kell már annak is, hogy a szívem még dobog
De jól esik, ha úgy érzem, hogy van, aki még szeret
Ne mondd azt, hogy nekem má' nem lehet
Kiszabott gyorsan teltek az évek, s az idő most is rohan
Csodálkozom, hogy még mindig élek, s tolom itt neked magam
És ha néha még egy angyal, hmm, meg látogat
Ne mondd azt, hogy nekem má' nem szabad
Jól áll még a gitár, de már csak lazán markolom
Ma tud még örömet szerezni, ha jól behangolom
S egyre jobban hatnak rám az érzelmes dalok
Nincs miért szégyenkeznem, nyugger vagyok
Jól emlékszem milyen volt az a régi maszkabál
És ezt is, ami most van, mintha láttam volna már
Hát bocsásd meg, ha néha még az indulat elragad
S ne mondd azt, hogy nekem má' nem szabad
Tudom, hogy minket már leírtak rég a tévén hirdetők
De a Facebook-on még megtalálnak, oh, a régi nők
S ha választok, hát meggondolom, hogy kiket lájkolok
Nincs miért szégyenkeznem, nyugger vagyok
S ha alkalmanként összejön még a baráti társaság
Sírva-nevetve meséljük újra kalandjaink sorát
És mindig van, ki dédelget még újabb terveket
Hát ne mondd azt, hogy nekem már nem lehet
Hiszen jól áll még a kezemben, bár csak lazán markolom
De tud még örömet szerezni, ha jól behangolom
S filléres emlékeim őrzik a dallamok
Nincs miért szégyenkeznem, nyugger vagyok
S ha meghalok, hát mennybe visznek majd az angyalok
Nincs miért szégyenkeznem, nyugger vagyok
Hát köszönöm az együttérzést
De azér' hadd jegyezzem meg, hogy az én értelmező szótáram szerint
A nyugger, az az öreg rocker szinonímája
És hát, amíg a Föld kerek, mindig lesznek nyuggerek
Így hát egy érzelmes dal következik azokból az évekből
Amikor még azt hittük, hogy csak rajtunk múlik
Milyen lesz az életünk
Mennyi vágy kavargott mennünk
Mennyi remény és képzelet
Mennyi ábránd
És mennyi szerelem
Így hát egy érzelmes dal következik azokból az évekből
Amikor még azt hittük, hogy csak rajtunk múlik
Milyen lesz az életünk
Mennyi vágy kavargott mennünk
Mennyi remény és képzelet
Mennyi ábránd
És mennyi szerelem