Emlékszel, azt mondtad, s én elhittem neked
Hogy együtt fogjuk végigtáncolni az életet
Ki érti meg, hogy mégis mi történt velünk
S hova lett, hova tűnt az az édes életünk?
Ó, azok a hatvanas évek ma már csak szép mesék
Nem volt az Éden, mégis közelnek tűnt az ég
A tiltott gyümölcsök íze édes volt nekünk
De hova lett, hova tűnt az az édes életünk?
Jöjj hát és hazudd azt, hogy nincsen veszve még
Amíg a régi tűz szívedben ég
Amíg egy régi daltól könnyes lesz szemünk
Ez a tűz, ez a dal, ez az édes életünk
S emlékezz arra is, hogy voltak álmaink
Hittük, hogy rendbe jönnek majd a dolgaink
S a rég várt új idők fordultak ellenünk
S hova lett, hova tűnt az az édes életünk?
Itt állunk csalódottan, s nézünk ostobán
Istenem, hová jutottunk annyi év után
Romokban minden, ami fontos volt nekünk
S hova lett, hova tűnt az az édes életünk?
Jöjj hát és hazudd azt, hogy nincsen veszve még
Amíg a régi tűz szívedben ég
Amíg egy régi daltól könnyes lesz szemünk
Ez a tűz, ez a dal, ez az édes életünk
♪
Most még egy pillanatra jöjj hozzám közel
Hadd érezzem, hogy létezem, hogy létezel
Hadd higgyem azt, hogy van még egymáshoz közünk
S ez a dal, ez a tűz, örökre megmarad nekünk
Jöjj hát és hazudd azt, hogy nincsen veszve még
Mondd azt, hogy a felhők felett mindig kék az ég
S nem múlhat semmi el, míg emlékezünk
S ez a dal, ez a tűz, ez az édes életünk
Ez a dal, ez a tűz örökre megmarad nekünk
♪
Köszönöm, a következő dal édesapám tiszteletére és emlékére született, aki
Matematikus-közgazdászként sokat foglalkozott a Kondratyev-féle
Hosszú távú gazdasági ciklusokkal
És élet vége felé megosztotta velem azt a gyanúját
Hogy ezek a gazdasági ciklusok nagy valószínűséggel a társadalmi életben is kimutathatóak
Így hát nem véletlen, hogy sokan manapság átéljük azt a bizony deja vu élményt
Hogy bizony embereket és helyzeteket látva úgy érezzük
Hogy ezek ugynazok