Sötét szárnyakkal száll az ég, a hídon sárga fény,
Lombzizzenés és holdsugár, ott lent egy férfi vár,
Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már.
A kerti úton koppanás, száz árnyék útra kél,
Fakó-furcsa suttogás, és úgy fél Rácz Adél,
Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már.
Jaj, nyissanak ki már a boltok, húzzanak fel egy rolót,
Nem birom, mert felsikoltok, ha nem szólal meg egy rigó,
Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már.
Sötét folyondár ablakán törôdve zúg a szél,
Kék bársonyon hever Budán, púderszin Rácz Adél,
Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már.
Hogy megnézzem még zöld szemét, zúgó-tenger haját,
Zöld szemének tengerén a múltba ússzak át,
Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már.
Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már.
Поcмотреть все песни артиста