Nálad lenni újra jó lenne, Két karodba bújva, jó lenne. Arcodhoz simulva, jó lenne, De kár, hogy nincs már erre mód. Mindig kettőn áll a boldogság. Jobban bántottál, mint gondolnád, Megszépíti már a távolság. S az utolsó találkozást. Kék az ég és zöld a föld. Mily egyszerű az élet. S én egyszerűen nem tudom, Hogyan felejtselek. Nálad lenni újra jó lenne, Két karodba bújva, jó lenne. Arcodhoz simulva, jó lenne, De kár, hogy nincs már erre mód. Mindig kettőn áll a boldogság. Újból kezdhetnénk, ha gondolnád, Nem mondtuk ki még a búcsúszót. Hát adj még egy találkozást. Kék az ég és zöld a föld. Mily egyszerű az élet. S én egyszerűen nem tudom, Hogyan felejtselek.