Mikor megismertem az arcod,
Mikor hozzám ért a kezed,
és egy kóbor csillag vigyázott ránk,
Jó volt.
Mikor először nem figyeltünk,
Mikor nem mondtunk igazat,
és a csend szorongva leült közénk,
Rossz volt!
A szélben kavarog egy szalmaszál,
Kinyújtott tenyerembe száll.
Ó, nem!
Ez a játék végtelen,
Kétszer nem dob senki sem,
De van olyan, hogy visszalépünk.
Ó, nem!
Ez a játék végtelen,
Se velem, se nélkülem,
örök körforgásban élünk.
Mikor ébren vártuk a reggelt,
Mikor néztük a madarakat,
és a lelkünk együtt szárnyalt velük,
Jó volt.
Mikor hiányzott a féltés,
Mikor nyeltük a könnyeket,
és a hűség hűtlen elmenekült,
Rossz volt!
A szélben kavarog egy szalmaszál,
Kinyújtott tenyerembe száll.
Ó, nem!
Ez a játék végtelen,
Kétszer nem dob senki sem,
De van olyan, hogy visszalépünk.
Ó, nem!
Ez a játék végtelen,
Se velem, se nélkülem,
örök körforgásban élünk.
A szélben kavarog egy szalmaszál,
Kinyújtott tenyerembe száll.
...gitár...
Ó, nem!
Ez a játék végtelen,
Kétszer nem dob senki sem,
De van olyan, hogy visszalépünk.
Ó, nem!
Ez a játék végtelen,
Se velem, se nélkülem,
örök körforgásban élünk.
Поcмотреть все песни артиста