Az emberek közt ott van, Egy fáradt hangú lány. A szemével is kérdez, De válaszolt a lány. Az emberek közt hallgat, Egy fiú és figyel. A választ már tanulja, De kinek mondja el? Egy félbe maradt mozdulat, Néhány ki nem mondott gondolat, Félnek, újra rosszul kezdik el, Nem tudják még, hogyan kell. Nézz rá! Hajolj közel hozzá, és nézd! Nézz rá! Neked adta a mindent, hogy értsd. Nézz rá! Keresd hát az arcában az arcodat, Hogy megtaláljad őt, és benne önmagad. Az emberek közt járnak, Az egyik már nevet. A másikon még látni, Hogy nem jól szeretett. Az emberek közt élnek, A fiú és a lány. Most egymás kezét fogják, De elválnak talán.