Jó utódom, ha azzal játszol,
Hogy múltat kutatva mélybe ásol,
Egy rég lejátszott korongot találsz.
Szólaltasd meg, és hallgasd végig,
Egy nótát hallasz, egy nagyon régit,
Egy helyről, melynek romjai közt állsz.
Gyönyörű hely volt, vagy csak én láttam így.
Gyönyörű hely volt.
A doboz-házakból ne ítéld meg,
Bár nem hirdettük a szürkeséget,
De azt hittük, hogy drágább, ami szép.
És lépten-nyomon az a megvakult láda,
Mit tévének hívtunk, a kor csodája,
Mely múltba látott, s jövőről mesélt.
Igen, ez így volt, vagy csak én láttam így.
Igen, ez így volt.
Te majd érted, biztosan érted,
Amit én még csak érzek, mert benne élek.
Majd érted, biztosan érted,
Mert láthatod, amit én még csak nézek.
Csak akkor vond meg a mérleget, ha megtaláltad a lényeget,
Mert ez a dal mégiscsak elfogult üzenet.
A tilalomtáblák azért voltak,
Hogy megfékezzék a száguldó utat,
S a teknősbéka többszáz évig élt.
Legyőztünk ezernyi régi gátlást,
Annyi minden legyőztünk, de főleg egymást,
És tiszteltük az ősök énekét.
Igen, ez így volt, vagy csak én hittem így.
Igen, ez így volt.
A megváltó álmokból annyi maradt,
Mint komputeragyban egy ujjlenyomat,
Mert elhittük a józanság hitét.
Beszéltünk magányról, küldetésről,
Jeleket szűrtünk ki csillagfényből,
Hogy elfedjük a közvetlen veszélyt.
Igen, ez így volt, vagy csak én láttam így.
Igen, ez így volt.
Ha primitív tárgyba akad a kezed,
Egy doboz, és rajta hat húr rezeg,
Bánj vele gyengéden, barátom,
Mert megtaláltad a gitárom.