Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót Az álmok szerények A hálók erősek Ott ritka szó a romantika A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat A napfény,megéget Az vágyak kiégnek S csak éjjel éled a romantika Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod A fények,kemények Az álmok,kiégnek És porráhamvad a romantika Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj S a meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér A csókom sós lesz És hidd el, jó lesz Mert néha kell a romantika