Amikor az ember szerelmes Olyankor egy kissé bolond lesz Ide-oda táncol a szobában S ilyeneket dúdol magában, hogy: Dum-duli-dú dú dum-duli-dú Dum-duli táncol a szobában Dum-duli-dú dú dum-duli-dú Dum-duli dúdol magában Amikor az ember magányos Minden buta kis dalt elátkoz Ide-oda járkál kabátban S ilyeneket mormol magában, hogy: Dum-duli-dú dú dum-duli-dú Dum-duli járkál kabátban Dum-duli-dú dú dum-duli-dú Dum-duli mormol magában Tudod, néha édes mindegy Hogy miről szól a dal Tudod nem tesz jót neked sem Ha felkavar Hiszen annyi minden volna Miről énekelhetnék De van itt baj már így is épp elég Én is tudom azt, hogy mit érzel Tele van a csizmád az egésszel De ha sok a bánat, megárthat Legyen a dalunk hát vidámabb! Mert amikor egy ajtó bezárul Valahol egy ablak kitárul Valahol nyílnak a virágok Hát ne temessük még el a világot! Dum-duli-dú dú dum-duli-dú Dum-duli nyílnak a virágok Dum-duli-dú dú dum-duli-dú Ne temessük még el a világot! Tudod, néha édes mindegy Hogy miről szól a dal Tudod nem tesz jót neked sem Ha felkavar Hiszen annyi minden volna Mit mondanék De van itt baj már épp elég Ezzel a kis dallal azt üzenem: Aki bújt, elbújt, aki nem, nem Gyere velem szedjünk virágot És ne temessük még el a világot! Dum-duli-dú dú dum-duli-dú Dum-duli nyílnak a virágok Dum-duli-dú dú dum-duli-dú Ne temessük még el a világot! Dum-duli-dú dú dum-duli-dú Dum-duli szedjünk virágot Dum-duli-dú dú dum-duli-dú Ne temessük még el a világot!