Ki minek gondol, az vagyok annak. Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik Mert fénye-árnya terád sugárzik Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt saját magadról Okosnak nézel? Hát bízd magad rám Bolondnak nézel? Csörög a sapkám Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz Szemem tavában magadat látod: Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod