Ködbe-hanyatlott régi vidék Könnyez a felhő, szürke az ég. Alszik a ködben a csonka határ Délen a tájrul a nyári madár. Messzire néznek a szürke hegyek Állnak az égen a hóseregek. Ködbe-takartan alszik a táj Alszik az őszben... tél-fele jár. Házak a tájban gondtalanul Ködteli földre az ősz szava hull. Barna a tájék, sárga a fa Nyikkan a csöndben a tél fogata. Csörren a csermely, dermed a tó Halkan a tájra hullik a hó. Elmegy a sárga, jő a fehér Hóba takarva nyargal a szél. Cukros a házak rőt fedele Halva vonaglik az ősz ereje. Nyargal a tájon a hóval a szél Elmegy az ősz és itten a tél. Halkan a tájék télbe borul Mindig a régi... mindig az új.