Óh mondd, mért fáj Ha hallom valahol még azt a régi dalt Óh mondd, mért fáj Hisz jól emlékszem még, mikor vígasztalt Oly boldog hangja volt a hosszú tél után És támadt, mint a szél kilencven tavaszán Éreztem, ahogy felemel és mélyen felkavar Nem szólt sohase még úgy szívhez egy dal Nanana-nanna-nanna-na Oly rég volt már Mint oly sok minden más, a semmibe hullt Oly rég volt már És meg sem történt talán, csak én képzelem úgy Hogy boldog hangja volt a hosszú tél után És támadt, mint a szél kilencven tavaszán Éreztem, ahogy felemel és mélyen felkavar Nem szólt sohase még úgy szívhez egy dal Nanana-nanna-nanna-na Csak az a dal ne szólna már Ami ha szól, szíven talál Csak az a hang ne szólna már Nanana-nanna-na