Mesél a szél játszva száll Az én hazám az ősi táj Az alkony ha csókol kis fényjelként ég Hol vársz olyan távol van még A hazaút hosszú sok akadály vár rám A távolság hív hiányod fáj Mint árnyek követném a lépted nyomát Ha hozzám elérnél nem szállnék tovább Száguld a musztáng az álmunk után és nincs már mi feltart ha az út végén vársz Hisz tudom jól hogy vársz A szívem hozzád talál Ha leszáll majd az alkony a fény rámtalál Mint árnyék követnéd a léptem nyomát Ha hozzám elernél nem szallnál tovább Hisz vár rám az alkony es egy pont biztos már Oh hazavár engem mindig, mindig e táj.