Őrölt pörkölt kávéba dörgölt Verembe zuhant a merengő Hold Számtalan szép élményből horgolt Ködfátyolt a Napkorong Már nincs hiányzó oldalborda A Hold vetkőztet magányomba' Goromba koromba öltözött Nikotin bomba füstje sző felhőt Tüdőmből a MIR helyére az űrbe Amorett nyilaim kilövöm rája Keserű szívem bús esők királya A felkapott helyek is eltűnnek egyszer Akkor van végük, ha te sem viszed tovább A Föld melegszik évről-évre Sivatag lesz, már minden kopár Baldachinos ágyam katakomba lett A biedermeier prelűdből lett egy katatón balett Árulok egy már unott vákuumot magamból Nembéli karambol emléke barangol A poros neuronpályák ködös vonalán Van-e ott valaki? Vagy volt-e egyáltalán?