Majd felhőket láttok Majd réseket rajtuk Majd fényeket, mely azokon átjut Fent lebegtek, és nem jöttök vissza már Akkor egyedül lesztek, de repülhettek Most sokan vagytok, de nem repültök Csak álltok a földön, és nem merültök Semmiben el igazán ♪ Majd fellélegeztek, ha jő a hajnal Egy sok csendből szült búskomor dallal Elindultok messze-messze A Tündérdomb felé És ott ültök majd egy felhő ölében Hátradőltök lomhán, kövéren És elérkeztek arra a helyre Hova csak az álmok vihetnek el