A sanda nap dugába dőlt a leborult szivarvégeken
A kiülős kocsma borvirága hezitált épp a lényegen
Hol keresse a szvíthártot, a kusza város detonál
Legalábbis benne robban, ha ma éjjel se konzumál
A bor számára csak amolyan romantika-tabletta
Mely magánya puszta tényét egy kurta éjre tompítja
Egy ideje vár, jöhetne már valaki, hogy
Éjjelente farkasszemet nézzen a végtelenbe!
Az eddig volt pár kontaktusnak mindig az lett veszte
Hogy a nő foglalt volt, vagy a lakhelye volt messze
Vagy a kigombolt nő hiába várta
Hogy hazaérjen végre az ő hervadt Borvirága
Most is ilyen gondok emésztgették halkan
Hirtelen megjött a megoldás egy csajban
Ki azt kérdezte: "Leülhetek?", felelte hogy "Persze!"
És szóba álltak reggelig, hogy milyen is a Temze
Meg még csomó ország, hol ő ugyan még nem járt
De mint tévékrumplis tudja
A világ pár folyó meg utca
Virágok, várak, álmos államok
Elnyűtt emberektől nyüzsgő fölös állapot
Ezt persze nem mondta ki, csak bólogatott bambán
Nehogy a csaj rájöjjön, hogy nem ember a talpán
Mert a szerelemnek titka, hogy a nő mindig hallja
"Egyek vagyunk te meg én" – Legyen, ha így akarja
Azóta nagyrakáson van lakásuk. Lakótelep, zord nagyon
Nappal meló, az esti csehó helyett kinézeget az ablakon
Kulcsra zárta a nője, a piát eldugta előle, már sehova se jár
Rád is ez vár
Míg teheted, igyál
Úgyis megtalál a SZVÍTHÁRT