Késő őszi éjszakán Álmatlanság hajnalán Már a hold se volt sehol Pihenni tért Szobám sötét sarkából Egy árny vált ki a homályból Csendben megállt szót sem szólt Hozzám hajolt Éreztem szívem dobbant Tudtam, mindent tud rólam Nézett és én is néztem Az asszonyt feketében Lázas arcom fürkészte Hűvös kezét rám tette Némán nézett, én is néztem Halálos csöndben Láttam a lámpa fény hogy nő Sötét haján hálót sző Bólintott, halkan ennyit szólt Van még idő Mosolygott búcsút intett Eltűnt és súlyos csend lett Köddé vált végleg az éjben Az asszony feketében Mosolygott búcsút intett Eltűnt és súlyos csend lett Köddé vált végleg az éjben Az asszony Újra ha eljön értem Akkor majd útra hív engem Mehet majd fekete csendben Az asszony feketében