Élt egy viking hegy hátán, Oly bölcs volt, mint egy óriás, Sas tolla volt s szép tinták Nem mulatta semmi más. Ám egy napon jött egy lány, Elmúlott a nagy magány. Napkeltekor ébredt a táj, Bölcs viking nem kelt föl már. Helheim Vágtass tovább az örök tél birodalmán; A túlvilág földjén, ahol egy kakas kárál... Helheim Zengőhídon túl áll egy sötét vár; Nem nézhetsz vissza már, mert Hél vár rád. Hallom, hogy sír tenger partján. Érzem, tüzet gyújt testem alá... Látom már, messze az én szép hazám Helgrind már nyitva áll!