Fagyott hó és jég, Sziklák s fenyvesek, Nemes égi fény, Sötét fellegek. Hajnal hasadt'kor Megmozdult a táj, Messzi északról Elindult egy árny. Testén állatbőr, Fején fém sisak, Baljában egy pajzs, Jobbjában a kard, Arcán izzó düh, Szívében magány. Egy dolog hajtja: Bosszú és halál! Vágtat a harcos hegyen-völgyön át, Kard lesújt s jő nemes halál, Hős szívét elégtétel járja át, Megtalálta észak harcosa az útját... Elindult haza, Az útja véget ért. Nem maradt hátra, Csak holtak és a vér. Mikor a nap leszállt, Sötét lett a táj, De ő látta a fényt; Az örök Valhallát!