Messzi-távol' fennsík-tájon Fájdalmas hírt hord a szél; Nem zengi már kürtnek szava Hős harcos dicső éltét... Elhullva száz kard a vér mezején... Kihunyva száz fény az ég tengerén... Fellobban tűz, s némán ott állsz; Népednek arcán mosolyt látsz. Kar nyújt feléd, ölelni vágy', Igaz lelkük már messze száll... Fönt a hegynek tetejében, Kőhalmoknak gyomrában, Nem nyughatnak holt harcosok Odinnak nagy házában... Temetve száz csont a föld peremén... Megtörve száz szív a végzet hegyén... Fellobban tűz, s némán ott állsz; Népednek arcán mosolyt látsz. Kar nyújt feléd, ölelni vágy', Igaz lelkük már messze száll... Ott, hol a vérnek magja kél, Ott, hol a lélek halni sem fél, Ott, ahol leng a zászló és kürt hangja szól, Ott állnak s várnak a Halhatatlanok! Elhullva száz kard a vér mezején... Kihunyva száz fény az ég tengerén... Fellobban tűz, s némán ott állsz; Népednek arcán mosolyt látsz. Kar nyújt feléd, ölelni vágy', Igaz lelkük már messze száll...