De szép is lenne, ha egy este, elalvás előtt
Betoppanna Micimackó, hogy látogatóba jött.
És megkérdezné: Véletlenül akadna egy kis méz?
És bölcsen megbeszélnénk, hogy a méz mindig kevés,
És eljönnének Micimackónak az ismerősei,
És Nyuszival együtt barátai és üzletfelei,
S egy égi kar intene, hogy énekelhető egy dal, amit a Babits Mihály bácsi írt nekünk:
Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek
És beszélgetnénk arról is, hogy a lélek mire való,
Mire Micimackó megjegyezné, hogy énekelni jó.
És Bagoly persze mondaná, hogy a pszichózis bonyolult,
És Malacka meg szégyellné, hogy erről nem tanult,
És Nyuszinak eszébe jutna, hogy épp valamit nagyon keres,
De Füles csak legyintene, hogy szóra sem érdemes,
És Zsebibabának elmagyarázni a problémát nehéz,
De Micimackó azt mondaná, tudod, ez olyan, mint a méz.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek
És Micimackóval együtt most már te is jól tudod,
Hogy énekelni mindenképpen kellemes dolog,
És szorult helyzetünkben jó, ha kéznél van egy dal,
Mit együtt énekelhetünk, és senkit nem zavar.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.