Veled elindulnék Veled megérkeznék Oda, hol az élet nem halványul Nem fakul Veled megpihennék Nevén nevezném A dalt mely mélyre szúr Hívó ébresztő szavunk Köszönt sok váratlan év Amit mindkettőnk remélt Nem lesz nehéz a kereszt Nem lesz könnyű a vér Túl, a pusztán túl Nyit ajtót ránk a nyár Négy fal mögött a szívünk Rajtuk át nyílvessző jár Te nem olyan nő vagy Aki faképnél hagy Veled minden perc megfér Egy szalagon Ez már az a korszak Mikor új szelek fújnak Nagybetűs szavak Hófehér papíron Tán hagyták, hogy fújjon a szél Veled újabb szelíd zenét Lehet elrejtették a fényt De a vágyam újból remél Ki tudja, árvák voltunk és Kettőnkről szól ez a dalvihar Egy merész mesét sóhajt a hajnal Egy merész szódiadal Kebledre hajtom a fejem Hadd halljam kiért dobban ott bent! Kiért dobban ott bent? Mondd, kiért gyullad a lángod az égig fel! Égni kell! Egymás kezét a jóban, rosszban Ugyanúgy érni el Majd szótlan és némán élni a békét Csöndben pirulni el Te nem olyan nő vagy Aki faképnél hagy Veled minden perc megfér Egy szalagon Ez már az a korszak Mikor új szelek fújnak Nagybetűs szavak Hófehér papíron