Kinek sírjam el a vállán?
Kit terheljen bánatom?
Élet vagyok, félig árván
Komisz világ rád hagyom.
Kinek sírjam el a vállán?
Kit áztasson bánatom?
Élet vagyok, félig árván
Örömkönnyek várjatok!
Csavarok bele citromlevet
Savanyú képeket vágok neked.
Isszuk a napot léhán, keserűen
Firkáljuk a naplót, kényes tenyerünkre.
Ó, édes iskola, lejárt vakációk
Veszélyes kíntorna, nem kívánt ráció.
Gyújtsunk cigit, hadd égjen a bú!
Igyunk picit, ha mélyen vagyunk!
Zenéljen a szív most vérvörös felhőt!
Bontsunk tíz hordót, nyissunk esernyőt!
A test már eldőlt, lőtt vadlúd-anyák
Szabnak ukázt, szülnek vadonatúj apát.
S kicsit bent ragadunk, várjuk, hogy viruljon
Az ének ne múljon, párjukhoz simuljon.
Majd enyhül belül, legeljük remekül
A gyerkőc meséket, mely gyógyírt hegedül.
Kinek sírjam el a vállán?
Kit terheljen bánatom?
Élet vagyok, félig árván
Komisz világ rád hagyom.
Kinek sírjam el a vállán?
Kit áztasson bánatom?
Élet vagyok, félig árván
Örömkönnyek várjatok!
Minden emlékem egy fotóalbum része,
Ami örömkönnyeket csal egy örök gyerek szemébe.
A múltam siratom, társam a bánat
Egy emberöltő óta nem hagytam már el kopott szobámat
A szívem lakatra zárta egy régi szerelem,
Amit én rontottam el, de senki nem hisz már nekem
A közös jövőnket rég elfújta a szél, ami volt bennem él,
Helyettem csend beszél
Kitárom ablakom, s az álmaim magam mögött hagyom,
Az arcomat a reggeli napfényben mosdatom
Törött tükrömben a boldogtalanságom bámulom,
Míg elvesztegetett életem darabkáit számolom
Nézd, a holnapot csak velem élheted meg!
Ha magadért már nem teszed, legalább értem tedd meg!
Ha nem szerettek, sosem értheted meg
De csak te tudod, hogyan változtasd az életed meg.