Zölden zsúrnak a gesztenyék Ikrásodás a május Ikrásodik a veszteség De ne félj, bárhová juss Megvagy már, mint a lomb, az ég Sormintája a bőrön Vedlik az árnyék, semmiség Ne félj, elrendeződöl Zölden zsúrnak a gesztenyék Ne kérdezd, hogy mivégre Lemertük habját és tejét Tehát jó vég a vége S ne sajnálj semmit, kedvesem Mi műméz volt, ma mézmű