Kialszik a villany és a nő elillan A sötétség leple alatt A férfi nem tudja hogy mit vitt magával De mégis inkább fekve marad A nő a folyosón rohan végig A kabátja beakad és elhasad A férfi sejti, kétségbe ejti Szaladna a nő után, de nem szalad A nő most egy téves buszra száll föl És leugrani már nem lehet A férfi az ágyban duzzog magában A nő egy csomagot rejteget Úgy látszik, sötét az egész város A nő most egy hídon ment át A férfi az éjjeliszekrényen közben Kitapogatja a gyertyát Botorkál a nő a folyóparton A híd alatt valaki várja Nem akit ő vár, hanem valaki más A férfinak nincs gyufája A nőt elgáncsolják egy kihalt telken A férfi érzi, hogy gáz van Az órájára pillant, átkozza a villanyt De a nőn már át is mentek hárman Valahogy összekapja magát a nő Térden állva kóstolja a levegőt A férfi az ágyban arra gondol Hogy ki kéne mosni a lepedőt Mocskos a világ - gondolja később Hát akkor ő sem fog mosni mától A nő egy tükörben meglátja magát És holtra rémül magától Úgy látszik vége az áramszünetnek Az egész nem volt egy óra A férfi végre cigire gyújt A nő visszatekint a folyóra A férfi most egy dalt ír a nőnek Már kinn is van az ágyból és a gépét veri Közben a farkát is veri És azt hiszi, hogy ettől ő most very-very Very-very very-very very very-very Most fölnéz és látja, hogy az ajtó tárva De a nő csak áll és hallgat A férfi a gépelést abbahagyja Úgy látszik, vége a dalnak Kihúzza a gépből, nyújtja a nőnek De a nő, az nem nyúl érte Erre a férfi inkább felolvassa Bár a nőnek még remeg a térde Egy rövidzárlat néha mindent megold Gondolja magában a férfi Fidibuszt csinál a nő a dalból És közben nem pont ugyanazt érzi A férfi erre semmit se reagál Örül a megkerült kincsnek És a nő már majdnem de aztán mégsem kiabál Csak, amit elvitt, az már nincs meg