Én nem emlékszem rá, hogy megszülettem És nem hiszem el, hogy egyszer meghalok Nem tudom, mi az, amivé lettem Abból, ami többé már nem vagyok Eldobom kincseim, nélkülük könnyen Megsejtem talán, hogy az igazság Szétgurult már rég százezer gyöngyben Mikor elsöpörték a legszebb mandalát Amit önmagáról mintázott az isten Hogy megmutassa, mennyire egyszerû Elénekelni azt, ami máshol nincsen Ami törékeny bár, de örök életû Ref.: A világ leggyönyörûbb dalát A világ leggyönyörûbb dalát Úgy vágyom rá, hogy te is megtaláld Részeg õrjöngés fenn a színpadon Száguldás végtelen utakon Semmittevés egy könnyû, szép napon És a fájdalom, ami miért van, nem tudom Ne próbálkozz azzal, hogy visszatarts Egy új esélytõl, hogy ugyanúgy szúrjam el Ha nem elég hangos már az a visszataps Amitõl, mint a madarak, szállok el Hogy megkeressem azt, ami elveszett Néhány hangot belõle ismerek Te is tudsz egy párat, meglehet És együtt majd eléneklem veled