Élvezd a csendet!
Most raktam rendet
A fejekben, mert néha kell!
Foghatjuk másra,
Vagy bújhatsz padlásra,
A gond ettől nem múlik el.
De a sötétség borul,
Fényt hasítunk az égen,
S ha zuhannánk, elkapnánk
Egymást, mint régen.
Egy ládába zárva meg elássuk mindazt, ami fáj!
Ott lesz, ha az élet túlszeret,
Vagy csak hiányzik már!
Élvezd, ami benned
Most eltört és szebb lett,
Így tisztábban látod a célt!
Most kell változzunk,
Küzdjünk és áldozzunk
Verejtéket és egy kis vért!
Mert ha a sötétség borul,
Fényt hasítunk az égen,
S ha zuhannánk, elkapnánk
Egymást, mint régen.
Egy ládába zárva meg elássuk mindazt, ami fáj!
Ott lesz, ha az élet túlszeret, vigyázz!
Én végigcsinálom veled!
Minden és bárki ellen!
Én végigcsinálom veled!
Hozd az ásót, elrejtem ezután.
Jöhet kórság, ami belülről kirág,
Szirénák körben, szemünkben üvegszilánk,
És megtesszük, hogy ha kell,
Ha már csak mi maradunk és szemben a világ!
Attól, hogy másnak hívod,
A problémát "ő"-vel írod,
Még ott van, ott is lesz, ne félj!
Kezünket, lábunkat vágták és rágták,
De ki erőt vesz, mindent túlél!
Mert ha a sötétség borul,
Fényt hasítunk az égen,
S ha zuhannánk, elkapnánk
Egymást, mint régen.
Egy ládába zárva meg elássuk mindazt, ami fáj!
Mindazt, ami fáj!
Én végigcsinálom veled!
Én végigcsinálom veled!
Hozd az ásót, elrejtem ezután!
Jöhet kórság, ami belülről kirág,
Szirénák körben, szemünkben üvegszilánk,
És megtesszük, hogy ha kell,
Ha már csak mi maradunk és szemben az az átkozott világ!
Mert ha a sötétség borul,
Fényt hasítunk az égen,
S ha zuhannánk, elkapnánk
Egymást mint régen!
Egy ládába zárva meg elássuk mindazt, ami fáj!
Mindazt ami fáj!
Mindent ami fáj!
Élvezd a csendet!
Most raktam rendet,
Mert kell a fejekben...