Csak egy éjszakára küldjétek el őket A pártoskodókat, a vitézkedőket Akik fent hírdetik, hogy mi nem felejtünk Mikor a halálgép muzsikál felettünk Mikor láthatatlan magja kél a ködnek S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák Csak egy éjszakára küldjétek el őket Az uzsoragarast fogukhoz verőket Mikor gránát-vulkán izzó közepén úgy forog a férfi mint a falevél S mire földre omlik, ó iszonyú omlás Szép piros vitézből csak fekete csontváz Mikor a pokolnak égő torka tárul Vér csurog a földön, vér csurog a fáról Csak egy éjszakára küldjétek el őket Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket Vakító csillagnak mikor támad fénye Lássák meg arcuk a san-folyó tükrébe Amikor magyar vért gőzölögve hömpölyget Hogy sírva sikoltsák, istenem ne többet Hogy bújnának össze megrémülve, fázva Hogy fetrengne mind-mind hogy meakulpázna Csak egy éjszakára küldjétek el őket...