Néha visszajönnek És nem maradnak Körbenéznek És nem akadnak Fenn már semmin Ők már régen lemondtak rólunk Már nem kérdezik: vajon miért Vagyunk ott, ahol mindig is voltunk? Tudja faszom, tényleg, miért? ♪ Mások messze mentek Messzebb, mint amit Beterveztek Ők azok, akik végeztek És soha többé már vissza se jönnek Hogy megkérdezzék, hogy vagyunk Nem gyötri a kétség őket Hogy vajon egyszer mi is meghalunk? ♪ Mi pedig Itt ragadtunk Elszavalni A Talpra magyart És lapátolni szenet, szart És közben vígan kurvaanyázni Reggel, délben kurvaanyázni Az utcán, téren kurvaanyázni Csak kurvaanyázni, kurvaanyázni, kurvaanyázni