Szó nélkül Szó nélkül jobb lesz majd talán Egy álom peremén Nőttünk te meg én... Ott állunk együtt némán Mint az égig érő fák... Szavakból gyökerek Mélyre nőttek odalent, De már csak hallgatunk, Mert nincs mit mondanánk Szó nélkül élünk tovább Szó nélkül jobb lesz majd talán Hang nélkül könnyebb, ha már Nem hallom, s nem hallod ha fáj Látom a szemeden Egy ismerős idegen Ma úgy lettem, hogy mellettem Sem ébred új remény A szádon ott a szó Ami még kimondható, De már csak hallgatunk, Mert nincs mit mondanánk Szó nélkül élünk tovább Szó nélkül jobb lesz majd talán Hang nélkül könnyebb, ha már Nem hallom, s nem hallod ha fáj Szó nélkül Szó nélkül jobb lesz majd talán Egy álom peremén Nőttünk te meg én... Szó nélkül jobb lesz majd talán Szó nélkül élünk tovább Szó nélkül jobb lesz majd talán Hang nélkül könnyebb, ha már Nem hallom, s nem hallod ha fáj Szó nélkül Szó nélkül jobb lesz majd talán Szó nélkül Nem hallom, s nem hallod ha fáj...