Mikor már azt hittük Hogy felkel a Nap S plédünk az apró szemcsés Homokhoz ragadt Fölötte meg kuncogtak A csókra hívó szavak Mikor már azt hittük Egy felhő fölénk haladt Hát csavard ki a könnyeid Most esőcseppekben De minél jobban zokogsz Mi annál erősebben Úgy kapaszkodunk egymásba Hogy a láncok lehullanak Már gyorsan lepereg rólunk Mikor mások mást mondanak Ez a vihar már egyszer elvonult Ne kívánd, ne akard ugyanúgy Ha egyszer megfakult Ez a vihar már régen nem a miénk Kiderül, ahogy tisztul az ég Ez már csak a tiéd Gyere, vidd el a viharod messze Ez már csak a tiéd Csak egy pillantás Néhány év az élet játszóterén Ahol felnőttünk minden perc nehéz Hogy féljünk bármiért Viszem a múltam az ami voltam Lehet, hogy később már kevés De tudod ott vár Az ami voltál, mert Mélyen bennem él az a kép Ez a vihar már egyszer elvonult Ne kívánd, ne akard ugyanúgy Ha egyszer megfakult Ez a vihar már régen nem a miénk Kiderül, ahogy tisztul az ég Ez már csak a tiéd Gyere, vidd el a viharod messze Ez már csak a tiéd Gyere, vidd el a viharod messze Ez már nem a miénk Azt hittük, hogy felkel a nap Mikor már azt hittük Egy felhő fölénk haladt