Múlnak az órák és fájnak a percek Szüntelen társ a magány. Emlékek, széttépett képeket nézek, de félek, hogy többé nem jössz már. Mert hideg szél fúj (szél fúj), úgy érzem elmúlt (elmúlt), Véget ért egy szerelem (véget ért). Mert minden más volt (más volt), most távol (távol) vagytőlem, úgy fázom. Ó-ó-ó, holnap majd elfeledem (holnap majd elfeledem), holnap majd messze megyek (holnap majd messze megyek). Valahol vár rám a boldogság, elindulok megkeresem. (Yeah-yeah-yeah) Múlnak az órák és múlnak az évekidegen lett a világ (ó-ó-ó). Emléked rabja lett szívem még élek, de félek, hogy többé nem jössz már. Mert hideg szél fúj (szél fúj), úgy érzem elmúlt (elmúlt), Véget ért egy szerelem (véget ért). Mert minden más volt (más volt), most távol (távol) vagytőlem, úgy fázom. Refrén: (4×) Ó-ó-ó, holnap majd elfeledem (holnap majd elfeledem), holnap majd messze megyek (holnap majd messze megyek). Valahol vár rám a boldogság, elindulok megkeresem. (Yeah-yeah-yeah) Valahol vár rám a boldogság, elindulok megkeresem.