Siettünkben nem volt Már időnk hátranézni Kéz a kézben elhittük Hogy visszatérhetünk Végtelen mező volt, kiszáradt a föld Régi séták ösvényein kihajtott a csönd Ülünk egymás mellett, csak te és én Körülnézünk, semmi sincs a megszokott helyén Tükrünk lett az ég, amikor felhőbe borult Jó lenne azt hinni, hogy ez nem csak rajtunk múlt Ó-ó, senki nem felel Ki mondhatná el Hová tartunk És hol rontottuk el? Betört ablakok közt visszhangzó vitánk Napfénybe karcolja bele millió szilánk Érzem, hogy már nem elég hozzá az életem Hogy beengedjem azt is, aki nem kérné sosem A képeket dobozba, és a dobozt ágy alá Ott lesz, hogyha szeretnénk még emlékezni rá Én nem tudom, hogy mi jön majd, de te sem tudhatod És azt sem, hogy ez legbelül milyen nyomot hagyott Ó-ó, senki nem felel Ki mondhatná el Hová tartunk És hol rontottuk el? Ó-ó, senki nem felel Ki mondhatná el Hová tartunk És hol rontottuk el? Ó-ó, lenémult a múlt A jövő sem felel Hogy felé tartunk Vagy épp most múlik el Ó-ó, senki nem felel Ki mondhatná el Hová tartunk És hol rontottuk el? Egy lépés előre, és rögtön hátra egy Félünk, hogy majd semmi sem a jó irányba megy Mentjük, ami menthető, hogy hátha itt marad Néhány dolog abból, ami tényleg fontosabb