Nehéz az égbolt, ahogy apám csendben vár Mellé ülök, az idő máshol jár Bármit mesél még, én belefeledkeznék Legyen az élet nekünk egy újrafestett rét A történeted más, nem csak meséket mesélsz Ahogy rég volt, úgy már sosem lesz egész Folyó az élet – nincsen más irány Ki tudja, mikor fogsz majd újra várni rám Csak még egy szót Csak még egy szót Csak még egy szót A szívben visszhangzót Egy szobában elfér az egész gyerekkorom A szoba is kisebb, és én is változom De elég egy szó, és én már újra ott vagyok A tegnapokért kihagynám néha a holnapot Csak még egy szót Csak még egy szót Csak még egy szót A szívben visszhangzót Villámtól fut a rét, haza hangja zavar Hol a szalmakazal, ami megvéd Egy-két emlék tör fel, többel Nem szolgálhat az elme, a közhely Ha elmegy az áram, nálam vannak Páran bátrabbak, cikkcakkban Hasad el az ég, ami szép Ha a fekete kibékül És amikor az ég hűl És úgy szüli meg a szavait Hogy ígérd meg, elégnek a rémek Elérnek a fények Ugye mindig fogod a kezem? Ugye mindig fogod a kezem? Fogod a kezem Csak még egy szót Csak még egy szót Csak még egy szót A szívben visszhangzót Apám, hidd el, nincs több hazugság Ahogy kérted, ölelem, ki bánt Apám, hidd el, nincs több hazugság Ahogy kérted, én ölelem, ki bánt Én ölelem, ki bánt Ki bánt?