Mindig te voltál az egyetlen Amit magamban szerettem Más nem szólt rám, hogy A kis hibákon is kell néha nevetnem Ki vinné velem a terheim Ha te nem lennél, és a terveim Mind ott maradnak az asztalon Te adsz erőt egy rossz napon Hányszor mondtam Hogy velem csak baj lesz Hogy hosszú az út Az én szívemhez És hányszor volt, hogy Csak néztem csendben Nehogy gyengének láss Inkább nem beszéltem Csak te maradtál mellettem Ha baj volt velem Én ellöktelek volna De te fogtad a kezem Te látod bennem azt, amit Már más nem, más nem Csak te maradtál mellettem Ha baj volt velem Én ellöktelek volna De te fogtad a kezem Te látod bennem azt, amit Már más nem, más nem Én benned hiszek, ha sötét van Mikor eltévednék a pokolban Te megtalálsz, amikor útközben Elveszítem önmagam Mondd, ki vinné velem a terheim Ha te nem lennél, és a terveim Mind ott maradnak az asztalon De te adsz erőt egy rossz napon Hányszor ígértem Hogy velem más lesz Te hányszor mondtad Hogy mennyire féltesz És hányszor néztünk már A sors szemébe Mikor más már rég lelépne Csak te maradtál mellettem Ha baj volt velem Én ellöktelek volna De te fogtad a kezem Te látod bennem azt, amit Már más nem, más nem Csak te maradtál mellettem Ha baj volt velem Én ellöktelek volna De te fogtad a kezem Te látod bennem azt, amit Már más nem, más nem Csak te maradtál mellettem Ha baj volt velem Én ellöktelek volna De te fogtad a kezem Te látod bennem azt, amit Már más nem, más nem Csak te maradtál mellettem Ha baj volt velem Én ellöktelek volna De te fogtad a kezem Te látod bennem azt, amit Már más nem, más nem