Régóta részeg vagyok A falban ökölnyomok Nem tudom merre vagy most Fél percenként rád írok Rám törnek hullámok Már régen nem látok Mást, csak egy emléket Ahogyan rám nézett Elengednélek én Elengednélek én Elengednélek én Elengednélek én Minden lépéseddel Közelebb a végéhez Mert te vagy a szótlan Én meg az, aki nem kérdez Csak nézem, ahogy Zuhanunk a mélybe Azt hittem kiismertelek De lehet, hogy csak félre Rám nevettél, de a szemed Rég mást látott már bennem Kitörlöm a számod, a neved Nincs erőm már, hogy újrakezdjem Mert túl késő, valami elveszett És az ígéret nem elég, ez a lövés Szívbe megy, és te vagy a töltény De kár, hogy vak voltam az elején Csak egy idegen vagy És akik együtt voltuk Az már hidegen hagy Mert te letettél rólunk Nálad ez így megy De mondd, miben higgyek? Ha neked minden mindegy már Elengedlek, nem nézek vissza rád Régóta részeg vagyok A falban ökölnyomok Nem tudom merre vagy most Fél percenként rád írok Rám törnek hullámok Már régen nem látok Mást, csak egy emléket Ahogyan rám nézett Elengednélek én Elengednélek én Elengednélek én Elengednélek én A reggel visszhangzik az ürességtől Mert benned mindent megtaláltam Félek az újabb ébredéstől Mert szembejössz a valóságban Minden ugyanúgy marad, ahogy hagytál A képek a falakon, a takarón egy hajszál Választ el az őrülettől Szabadulnék az emlékedtől Csak egy idegen vagy És akik együtt voltuk Az már hidegen hagy Mert te letettél rólunk Nálad ez így megy De mondd, miben higgyek? Ha neked minden mindegy már Elengedlek, nem nézek vissza rád Régóta részeg vagyok A falban ökölnyomok Nem tudom merre vagy most Fél percenként rád írok Rám törnek hullámok Már régen nem látok Mást, csak egy emléket Ahogyan rám nézett Elengednélek én Elengednélek én Elengednélek én Elengednélek én