Sorstalan az út, amin járok
Hontalan az ég, amit látok
Úgy megyek majd, ahogy jöttem
A békém én már megkötöttem
Régóta hordom magammal a csöndet
Nem tudom, voltam-e távolabb tőled
Elcserélt szívem, egyetlen házam
Messzebbre hagytam, mint amit vártam
De sose nyugodjak, míg haza nem érek
Tudom, hogy az én hibám
Ha elcsal a szélirány
De nem csak az én hibám
Hogy sorstalan az út, amin járok
Hontalan az ég, amit látok
Úgy megyek majd, ahogy jöttem
A békém én már megkötöttem
Sorstalan az út, amin járok
Hontalan az ég, amit látok
Nem maradt csillag fölöttem
A békém én már megkötöttem
Minden hibámnak megvolt az ára
De koszorú nem jár, nincs benne hála (nincs benne hála)
Mentsváram nem volt, a kezedbe adtam
Benned én otthonra leltem a bajban
S maradok végleg a szívedbe zárva
Tudom, hogy az én hibám
Ha elcsal a szélirány
De nem csak az én hibám
Hogy sorstalan az út, amin járok
Hontalan az ég, amit látok
Úgy megyek majd, ahogy jöttem
A békém én már megkötöttem
Sorstalan az út, amin járok
Hontalan az ég, amit látok
Nem maradt csillag fölöttem
A békém én már megkötöttem
Majd fölém borulnak az őrségi lombok
A hegyháti dombok, de néhány út még hátravan
És talán majd egyszer, én utolérlek
Ha a Rába vizében meglátom önmagam
Hogy sorstalan az út, amin járok
Hontalan az ég, amit látok
Úgy megyek majd, ahogy jöttem
A békém én már megkötöttem
Sorstalan az út, amin járok
Hontalan az ég, amit látok
Nem maradt csillag fölöttem
A békém én már megkötöttem
Sorstalan az út, amin járok
Hontalan az ég, amit látok
Úgy megyek majd, ahogy jöttem
Békém én már megkötöttem