Képtelenség, hogy beléd estem Ez nem én lennék, ez nem volt tervben De itt vagy megint, és hagyom csendben Szelídnek tűnsz, de mégis félek Hogy bármely percben véget érhet Ha nem vagy itt, én sem vagyok rendben Csak szertefoszló érvek vannak Az érzékeim cserbenhagynak A szívem vékony jégen táncol Ha ellöknél magadtól, te valahogy Közelebb kerülsz hozzám Elfutnak a percek mellettünk De én mindet visszahoznám Ugye maradsz még? Látom a szemeden, de mégis félek Nekem nincs más rég Téged idéznek az égen a fények Ugye maradsz még? Látom a szemeden, de mégsem kérdem Nekem nincs más rég Én ugyanúgy várlak, és ugyanazt érzem Ha volt is, nekem nincs már más Látod, nekem nincs már más Megnyugtat a közelséged De felkavar, mert véget érhet Csak sodródunk az árral szemben Nem tudom, hogy mit látsz bennem És túlgondolom minden tettem Mert két szék között beléd estem Csak szertefoszló érvek vannak Az érzékeim cserbenhagynak És félek, hogy csak te is játszol Ha ellöknél magadtól, te valahogy Közelebb kerülsz hozzám Elfutnak a percek mellettünk De én mindet visszahoznám Ugye maradsz még? Látom a szemeden, de mégis félek Nekem nincs más rég Téged idéznek az égen a fények Ugye maradsz még? Látom a szemeden, de mégsem kérdem Nekem nincs más rég Én ugyanúgy várlak, és ugyanazt érzem Ha volt is, nekem nincs már más Látod, nekem nincs már más Képtelenség, ez képtelenség Ez nem én lennék Ugye maradsz még? Látom a szemeden, de mégis félek Nekem nincs más rég Téged idéznek az égen a fények Ugye maradsz még? Látom a szemeden, de mégsem kérdem Nekem nincs más rég Én ugyanúgy várlak, és ugyanazt érzem Ha volt is, nekem nincs már más Látod, nekem nincs már más