Egyszer egy madárka Hozzám kezdett járni, Ablakaimra Fészket kezdett rakni. Az irigy ember észre akarta venni, A madárka fészkét Le akarja venni. Szállj el, madár, szállj el Idegen országba! Ott rakjál te fészket A babám ablakára. Ne félj, én is madár vagyok! Egy a fészkünk, egy a lelkünk, Egy a szép hazánk. Ott rakjál te fészket, A babám ablakára, Mert itt az árváknak Nincsen pártfogója. Ne félj, én is madár vagyok! Nincsen apám, se édeasnyám, Csak a jó hazám.