Csendben ülünk te és én Várjuk a négy-nulla-nullást Te nem szólsz én meg rádhagyom Néha jót tesz a hallgatás Megemlíthetném talán hogy milyen szép ez a délután De tudom, nem kell mondanom Hát összegyűröm és eldobom Fordul a Föld, de itt maradt egy időntúli pillanat Nem is kéne semmi már, elég lenne ha maradnál Egy kicsit még Egy kicsit még Ketten vagyunk te és én, várjuk a négy-nulla-nullást Ahogy ülök itt veled, az üres tér is egész más Nézd ahogy ráfesti a nap árnyékomra árnyékodat És ez a kép hogy meglegyen, összegyűröm és elteszem Fordul a Föld, de itt maradt egy időntúli pillanat Nem is kéne semmi már, elég lenne ha maradnál Egy kicsit még Egy kicsit még Két ismétlőjel közé rejtőzhetnénk Hogy tartson már örökké ez a perc Fordul a Föld, de itt maradt egy időntúli pillanat Nem is kéne semmi már, elég lenne ha maradnál Egy kicsit még Egy kicsit még Egy kicsit még tovább Egy kicsit még tovább Egy kicsit még tovább Egy kicsit még