Kint az utcán, át a téren Kerestelek a közértben délben Vagy a télben és a sárban én mindig mindent megpróbáltam Hóban áztam, mindig fáztam A lottózónál mindig vártam Kerestelek minden éjben Hátha eljössz mint a mesében De nem jöttél, és nem jön el Nem hiszem, hogy érdekel: Hol van már a világvége Az Élet mégis csak megérte Hol volt, hol nem én hiszek még a mesében Talán már láttalak olyan Ismerős vagy valahonnan Te lennél mindig nekem az élet üvölteném jó hangosan A csel, a gól, a B-közép Abban minden benne van Vagyis minden benne lenne Veled a tér is meggörbülne Menj odébb, nem férek el Ha valakit is valaha érdekel Hol volt, hol nem én hiszek még a mesében Talán már láttalak olyan Ismerős vagy valahonnan Olyan ... ismerős vagy valahonnan ... olyan ismerős vagy valahonnan A közeledbe kerülni - én ott vagyok, te itt – A szemed elvitt, esetleg valami tipp? ... hogy jussunk egyről a kettőre végre én fél tizenegyre, te meg általában délre ... ... érkezel ... a számod sincs meg nem is létezel Persze könnyebben menne, ha például tudnám a neved Vagy csak annyit, hogy Debrecen, Szolnok vagy Szeged Egy útvonal, egy helyszín kint vagy bent Egy klubban lent vagy a Face-en fent Az Instán, a Twitteren, a Snapchaten én jobbra húználak a Tinderen én tanácstalan vagyok, lehet ez a Vég-e Lehet belémégett ez a kép ... de ... ez az érzés a gyomromban. Olyan ismerős vagy valahonnan Olyan ... ismerős vagy valahonnan ... olyan ismerős vagy valahonnan