Tudom, hogy érzed
Te is azt az űrt, ami kettőnk közt itt van már régen
Nem tudom, miért is küzdünk, amikor elrontottuk, vége
Nekem ez többé már nem kell
Haladok egyedül az élettel
Az élettel teli létemmel
Régóta érzem azt, hogy ez nem kell (ez nem, ez nem)
Annyira félek, nem bírom ezt már el, de hogyha
Végre meghallgatnál
Talán te is kicsit jobbá válnál
Talán valaha még odasodor az élet
Ahova elmennék
Álmokból új kell, nem szeretsz bennük rég
Veled a múltunkban lennék, mennék
Veled inkább ott lennék
Miért is küzdünk, ebben már nincs több rég
Bárhol vársz, bárhogy kérsz, bármit lépsz
Egyszer úgyis még
El kell, hogy engedj
El kell, hogy engedj tényleg
El kell, hogy engedj
El kell, hogy engedj végleg
Nem csak üres szó, ennek vége
Zuhanunk együtt le a mélybe
Belebetegedtem, sokszor azt hittem, végem, végem, végem
Mától nem leszek itt, már nem
Minden elmúlt már bennem
Többé nem várom, hogy meghallgass, mert visszhang úgysincsen
Álmokból új kell, nem szeretsz bennük rég
Veled a múltunkban lennék, mennék
Veled inkább ott lennék
Miért is küzdünk, ebben már nincs több rég
Bárhol vársz, bárhogy kérsz, bármit lépsz
Egyszer úgyis még
El kell, hogy engedj
El kell, hogy engedj tényleg
El kell, hogy engedj
El kell, hogy engedj végleg
El kell, hogy engedj
El kell, hogy engedj tényleg
El kell, hogy engedj
El kell, hogy engedj végleg
Olyan régóta csak várok
Fényben vagyok, mégsem látok
Valamire gondolsz, miért nem mondod végre ki, amit érzel
A szívem mindent beleképzel
Ne eméssz fel egészen, mert velem égsz el
Álmokból új kell, nem szeretsz bennük rég
Veled a múltunkban lennék, mennék
Veled inkább ott lennék
Miért is küzdünk, ebben már nincs több rég
Bárhol vársz, bárhogy kérsz, bármit lépsz
Egyszer úgyis még
El kell, hogy engedj
El kell, hogy engedj tényleg
El kell, hogy engedj
El kell, hogy engedj végleg
El kell, hogy engedj
El kell, hogy engedj tényleg
El kell, hogy engedj
El kell, hogy engedj végleg