Nem akarom, hogy sírj, tudom, hogy mi a baj
Nem hagyom, hogy jöjjön több zivatar
Nem akarom többé azt, hogy fájjon
Így hát most azt mondom, hogy pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Fogd be, most én beszélek, fogd be
Nem kell az az álarc, dobd le
A megbocsájtás számít
Amikor az élet a vitáink vízébe dob be
Ez a melóm nem hobbi
Az indulatokat próbálom fogni
És ha baj van, beszéljük meg
Mert én nem akarom a szőnyeg alá bedobni
Sajnálom, ha bántottalak, pedig nem is volt okom
Sok a gond velem tudom, folyton fortyogom
Mert sokszor nem gondolkodom
Csak cselekedek mielőtt megfontolom
Az a párbeszéd tenger
Amiben háborog mind a két fél
De én mosolyogni szeretnék reggel
Így megbocsájtanék, ha te kérnél
Nem akarom, hogy sírj, tudom, hogy mi a baj
Nem hagyom, hogy jöjjön több zivatar
Nem akarom többé azt, hogy fájjon
Így hát most azt mondom, hogy pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pardon, én szúrtam el, pardon
De megszakad a szívem, ha látom
Hogy pont azt, aki ilyen közel áll hozzám
Azt feleslegesen megbántom
Mint egy vulkán, úgy tör ki
A harag a szemünket megtölti
De dumáljunk, ne várjunk
Hogy a sebeket az idő majd úgyis összeölti
Tudom van, amikor megakadnak
A szavak a torkodon
De én nem akarok rágódni a gondokon
Ezért most arról gondoskodom
Hogy túllépjünk a fájó pontokon
Mert a veszekedés megfojt
Azt akarom, hogy ne legyenek balhék
Emlékszel amikor még nem volt?
Bocsáss meg, még mielőtt meghalnék
Nem akarom, hogy sírj, tudom, hogy mi a baj
Nem hagyom, hogy jöjjön több zivatar
Nem akarom többé azt, hogy fájjon
Így hát most azt mondom, hogy pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon