Magamban bíztam eleitől fogva - Ha semmije sincs, nem is kerül sokba Ez az embernek. Semmiképp se többe, Mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam - Születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, Ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott velem hitegetve: Hittem igazán - hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, újságot, verset - mikor mi volt könnyebb. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, De ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már.