A nappal már véget ér, Csendesen fúj az esti szél, Az asszony szívében kigyúl A szenvedély. Az égen kék színű vágy, A felhők, mint száz selymes ágy, Az asszony szemében a fény Furcsa lágy. A Nap, mint egy vérvörös száj, Az Éj sötét csókjára vár. Az asszony testében a vér éget már. Az Éj, mint a mámor, leszáll, Elolvad kinn a láthatár, Az asszony rekedt sóhaja Sűrű már. Egyszerre minden megáll, Leomlik két büszke vár, Az asszony gyönge sikolya Körbejár. Az éjszaka már véget ér, Elcsitult, nem fúj a szél, Az asszony némán hever, Az álma mély.